Megint szombat

Terveim szerint azért ennél gyakrabban jelentkeznék... De két kis törpe mellett minden nehéz, és örülök ha az ágyba be tudok zuhanni aludni. Az már más kérdés, hogy mennyire pihentető és mennyire elég :D

Szóval nagy lelkesedéssel írtam a múltkor a menütervezésről. A valóságban semmi nem lett belőle. Valahogy nem megy ez nekem, csak a tervezés eltervezése. A kajálás viszont egész rendben volt. Úgy gondoltam, hogy lehet az az egyszerűbb nekem, ha lépésenként haladok a teljes diéta felé. Most a héten nem ettem hülyeségeket, nekem való dolgok kerültek a tányérra, de nem számoltam. A legtöbbször mennyiségre is jó lett volna, de volt ami nem fért volna bele. Néhány újdonságot is kipróbáltam, és mindegyik ízlett, be is kerül a repertoárba. Természetesen életem párja ezeket nem eszi meg, és a nagylány sem volt hajlandó megkóstolni. A főzésben segített, kavargatott, irányított, de megkóstolni azt már nem. Viszont mára elfogyott a Bakonyi teljes kiőrlésű tönkölykenyerem, így a többieknek tartott félbarnának nevezett kenyérből ettem. Gyönyörűen el is szállt a napom... Tényleg nincs megállás, ha egyszer megtörtem a szép sikerem. Ma ettem túró rudit, nem is egyet, fehér lisztes péksütiket, banános sütit... Viszketnek is rendesen az ekcémás hólyagok.

De nézzük miket is ebédeltem. A többit nem akarnám részletezni, mert változatosnak nem mondanám. Ettem Gullón kekszet, citromos túrót, mandulát, almát.

Hétfőn kelkáposzta főzeléket csináltam, és sült kolbászkarikákkal ettem. Az érdekessége az volt, hogy nem a megszokott menza-főzelék volt. A krumplit külön kellett megfőzni, a felét a főzővízzel botmixerrel pürésíteni. Ebbe mehet bele a többi krumplikocka. A kelkáposztát vékonyra kell szeletelni, serpenyőben megpirítani, és picit hagyni összeesni. Ez is mehet bele a pürésített krumpliba, és kész is. Nagyon gyorsan elkészült, és nagyon finom! A teljes recept itt található.

Kedden gombapaprikás készült basmati rizzsel.

Szerdán sonkás sajtos húst sütöttem. A hússzeleteket lepirítottam vajon. Egy másik serpenyőben karikázott póréhagymát, kockázott bacont és kis kockázott sonkát összepirítottam. Mikor szép színe lett, akkor felöntöttem tejszínnel. Besűrítettem, és rápakoltam a húsra. Tetejére tettem egy kis reszelt sajtot, és picit összegrilleztem a sütőben. Basmati rizs és "karfiol rizs" készült hozzá. A karfiol rizs paleós körökben lett nagyon népszerű a rizs helyettesítésére. Több helyen találtam hozzá receptet, ezekből kombináltam. Egész finom, szerintem többször elő fog kerülni.

Csütörtökön gyors főzés jegyében a fagyasztóból vettem elő egy adag sült káposztát, és főztem hozzá finom durum tésztát. Imádom a káposztás tésztát, így a mennyisége biztosan több volt, mint lehetett volna.

Pénteken ismét a fagyasztó főzött, mert volt ott még egy kis kolbásszal töltött karaj. Ezt vettem ki, és csináltam hozzá párolt lilakáposztát. Nem is értem miért nem eszek gyakrabban! Nagyon finom lett. Lilahagymát kicsit megpirítottam egy pici zsíron, majd ment rá a vékonyra vágott lilakáposzta. Sóztam, borsoztam. Mikor megpárolódott, öntöttem rá egy kis balzsamecetet, és fűszerköménnyel ízesítettem. Kicsi Actyfry-ban sült szalmakrumplit ettem még mellé.

Ma a hús maradékát ettem a maradék káposztával, és petrezselymes krumplival.

Hétfőn kíváncsi leszek a hét eredményére. Akkor tervezek ismét mérlegre állni. Hétfőn sokkoltam magam kilóim számával, meg a derékbőségemmel. A súlyt hetente szeretném mérni, a centiket pedig havonta. Terv szerint kis diagramot gyártok belőle idővel. Remélem nagyon szép csökkenést fog mutatni.

Amúgy egész jól ment a dolog, most mintha valami kicsit átkattant volna az agyamban. Holnap szerzek jó kenyeret és vissza a régi kerékvágásba! Fogyni fogok :D

(Sokkal jobb lenne, ha valami kis képanyag is került volna a kaják mellé, de erre már végképp nincs most erőm. Talán idővel)

Újra minden

Újabb év, újabb elhatározás. Remélhetőleg ezúttal tényleg menni fog az életmódváltás. Írom ezt úgy, hogy most ettem meg egy túró rudit. Terv szerint az utolsót. Hogy majd hétfőn kezdem a diétát. Addig már eljutottam, hogy összeírtam néhány ebédötletet, és tervezem a tápanyagtáblázatok és étkezési előírások szigorú tanulmányozását. Mindenképp előre össze kell állítani egy teljes heti étrendet tízóraival és uzsonnával, különben tuti megszegem, és azt eszek, ami elém kerül. Terv szerint igyekszem.

A kislányom végül októberben megszületett. Nagyon aranyos, minden elfogultság nélkül mondhatom :D De az alvással nagyon nem állunk jól, krónikus alváshiányban szenvedünk. Szoptatni már sajnos nem tudok, ez eléggé megviselt lelkileg. Sőt, szerintem még mindig nem vagyok túl rajta teljesen. Selejtesnek érzem magam. Pláne, ha az ismerőseimtől hallok kisbabás történeteket. Mennyi tejük van, mennyire éhesek a szoptatás miatt, és olvadnak le a kilók, jobb formában vannak, mint gimis korukban. Na, ez nálam úgy néz ki, hogy már nincs tejem, kajálási/ falási rohamaim vannak, zabálok minden szemetet, és bálna méretűre híztam. Végül a szülőszobára kb 3 kg plusz súllyal mentem, de a szüléssel leadott zsírpárna szépen visszaköltözött. Azért elég elkeserítő a tükörbe nézni. És egyáltalán nem segít a lelkiállapoton, ha a Nagylány odajön öltözéskor, megsimogatja a hasam, és mondja, hogy "baba". Igen, akkora hasam van, mint mikor terhes voltam, úgy is nézek ki, csak baba nincs. Szíven tud ütni a gyerek őszintésege. De azt hiszem kell is.

Idénre több tervvel készülök. Szeretnék elmenni  ősszel iskolába, de komoly felvételije van, meg kell felelni a tesztjükön, némi idegen nyelv ismerete sem árt, és mindezek mellett fizetős. De úgy döntöttem adok magamnak időt és esélyt. Őszig igyekszem mindent beleadni a felkészülésbe, megpróbálom a felvételit, és majd meglátjuk mi jön utána. Így minden nap elő szeretném venni az angolt, hogy felfrissítsem a kicsike kis tudásom, jobban utána szeretnék járni az iskolának, és reményeim szerint az új és egészséges énem tud jelentkezni. És hogy legyen egy kis plusz motiváció, nyáron lagziba vagyok hivatalos, ahol olyanokkal találkozom, akik a nem elhízott énemet ismerik. Szeretném, ha ez így is maradna. A túlsúlyomat nézve a nyár végéig a 20 kg fogyás sem lehetetlen. Le akarok fogyni, és egészségesebben szeretnék élni! Nem szeretem ezeket a falási rohamokat, nem tudom kontrollálni a gondolataimat és tetteimet. Cukorfüggő vagyok, és beismerem.

Megyek is, és megpróbálom összeállítani az étrendet, hogy a hiányzó alapanyagokat holnap meg tudjam venni.

Nagyon-nagyon sokadik újrakezdés

Jó hosszú ideje nem jelentkeztem semmivel. Nem véletlen. A "diétám" eredménye további hízás volt, és nagyon rémisztő számot mutatott a mérleg. Év elején kicsit szigorúbban vettem az étkezést, de továbbra sem a megfelelő diéta szerint ettem. Közben teszteltem egy pozitívat, és a kistesó útban van, lassan a 16. hetembe lépek. A cukorterhelés megtörtént már a 13. héten. Az eredmény alapján nem vagyok terhességi cukorbeteg, viszont nem túl jó az érték, ezért a belgyógyászom kérte a diéta szigorú betartását. Én meg még mindig nem tettem ennek eleget. Azért olyan rossz érzés, hogy az agyam egyik fele állandóan lázadozik, hogy hogyan tehetem ezt egy ártatlan pici gyerekkel! Veszélyeztetem, nem figyelek rá... Közben meg az agyam másik része, ami sajnos még sokkal hangosabb, az  édességet-akarok-most-azonnal gondolatokat küldi nagy erővel. Én meg nem tudok ellenállni. Továbbra is jellemző rám az IR édességrohama. Ez persze elmúlna, ha sikerülne legyőznöm a hangokat, és ellen tudnék állni a fehér lisztes, cukros marhaságoknak.

Most megint úgy érzem, hogy van hozzá kellő erőm. Neki kell állnom, mert nagyon rossz, hogy szar anyának érzem magam (ami részben igaz is), nem vigyázok a meg nem született gyerekem egészségére, és persze a sajátomra sem. A terhesség elejétől sikerült 6 kg-ot fogyni, de ez nem túl sok. Így is nagyon rondát mutat a mérleg. Azt szeretném elérni, hogy a szülésre ne hízzak, vagyis ennyi kg-mal menjek be a kórházba, amennyi most vagyok. Ez nem tűnik lehetetlennek, csak be kell tartanom a diétát. Szurkoljatok, hogy sikerüljön! Erős akarok lenni!

Mai napi programnak azt ütemeztem be, hogy utána nézek a kajáknak, hogy mit mennyit ehetek, és próbálok valami tartható étrendet kitalálni. A főzéssel leszek kicsit gondban, hogy a legtöbb esetben három félét kell majd főzni, de kettőt szinte majd mindig.
A mozgás terén szívesen beiktatnám a futást, de azt már talán nem kellene elkezdenem. Szerintem keresek valami kismama tornázós DVD-t, és meglátjuk.
Az eredményt nagyon akarom, remélem tenni is teszek érte végre valamit!

Újabb kudarc

Sajnálatos módon ismét egy újabb próbálkozás vallott kudarcot. Az úton elindultam, 1 hétig minden nap tornáztam, majd 4 napig semmi olyat nem ettem, amit nem lehetett volna. Aztán jött a születésnapom egy tortával, majd az egész hétvége zabálása. És nem volt újra erőm belevágni.

Már azon gondolkodom, hogy valamilyen külső segítséget veszek igénybe. Lehet el kellene mennem egy pszichológushoz. Ki tudja, hátha tudna nekem segíteni. Mert ez így nem mehet tovább. A súlyom a nagyon elhízott kategóriában, nem jönnek rám a ruháim. És valljuk be, ez nem túl vonzó. És valahogy tényleg igaz az, hogy egy ördögi körbe lehet kerülni így .Mert már nem érzem magam kívánatosnak,
akkor minek sminkeljek- úgyis csak egy kis felületi kezelés; minek szőrtelenítsek, hiszen a lebernyeg nadrágokon kívül semmi nem jön rám, az alatt meg nem látszik.Majd ha már ilyen igénytelen vagyok, minek fogyózzak. Inkább bánatomban eszek. Amitől kicsit később bűntudatom van. Ennek csillapítására eszek még egy kis édességet. És szépen lassan, dekáról dekára jönnek fel a kilók, amitől "gyönyörű" zsírpárnáim növekedtek.

Annyi ok miatt kellene változtatnom ezen az életen, de nem tudok! Szeretnék egészséges és vonzó lenni. Nem szeretem amit a tükör és a mérleg mutat.
És aminek még nagyobb erőt kellene adni: szeretnénk lassan kistestvért. Ahhoz viszont le kell fogynom. Mert ha még erre a súlyra hízok, teljesen tropára mennek az izületeim, rosszabbodik a cukrom, akár terhességi cukros is lehetek. Illetve nehezebb lesz a fogantatás, ha sikerül. Ha megtapad, és szépen fejlődik a baba, árthatok neki ezzel az életvitellel. Mivel a családban halmozottan jönnek elő a cukorgondok, félek, hogy akár kis korában is 1-es típusú cukorbetegsége lehet. És persze emellett JÓ példát szeretnék mutatni a jelenlegi Pöttömnek, nem akarom cukros szarokkal tömni. Csak amíg én is ezt eszem, nem mondhatom, hogy kislányom, az ártalmas.

Ma és holnap szeretnék összeállítani egy étrendet, számolva, hogy főzéskor csak kimérve be kelljen dobni. Nehezíti a helyzetet, hogy a párom elég sok kaját nem eszik meg, és kisgyerek mellett 2-3 felé főzni nem egy leányálom. Azért remélem meg tudom valósítani. Szeretnénk egy kistestvért.

Év végére jó lenne, ha sikerülne 15 kg-ot fogyni, Elvileg nem lehetetlen, ha teszek érte.

Gyors eredmény??

Egy életmóddal kapcsolatos blog bejegyzésében volt egy rész, mely szerint a célunk eléréséhez az első lépés a legfontosabb, a többi úgysem a terv szerint fog történni, de a cél felé haladunk.

Ennek fényében elmondhatom, hogy megtettem az első lépést. Hétfő óta minden nap tornáztam egy kicsit. Hétfőn nagy lendülettel vetettem bele magam a mozgásba. Jillian Michaels: Ripped in 30 programjának első heti anyagának kezdtem neki. A fél órából 20 percet bírtam, aztán kidőltem. Ömlött rólam a víz, nem nagyon kaptam rendesen levegőt. Ennek fényében kedden és szerdán már Norbi Duci tréningjét vettem elő. Azért eléggé fájó pont volt, hogy az ő 20 perces mozgásától is ömlött rólam a víz, jól ki is fulladtam. De egész jól esett  a mozgás.

Tegnap saját magamat is megleptem, hogy becsületesen betartottam a kajálási dolgokat. Nem ettem felesleges hülyeségeket, semmi édességet. Ma reggel alig vártam, hogy ráálljak a mérlegre, megnézzem mit is jelentett az a nap.  Be kell valljam, nem számítottam nagy fogyásra, de ha már pár dkg-mal kevesebb, az is jó. Ehhez képest fél kg-mal nehezebb vagyok.... Elég lehangoló.

Igyekszem a mai nap is hasonlóan "jól" enni, és a mozgás még vár rám. Azt hiszem mérlegre egy ideig nem állok.

Még mindig semmi

Lehet tippelni, miért tűntem el. Sajnos nem azért, mert elfogytam. Ellenkezőleg. Minden nap tudtam valami nagyon nagy hülyeséget enni, és még egy kis hízást is sikerült összehozni.

Múltkor még álmomban is azt közölte velem a doki, hogy nagyon el vagyok hízva és így nem maradhat, különben nagyon komoly gondok lesznek. És igaza volt.

De már megint a mentegető kifogásokat keresem, és próbálok kibújni a dolog alól.
Reménykedem, hogy egyszer sikerül végre legyőzni önmagam. Most találtam két egész jó blogot, ami talán segíthet a lelki részben.

Ma megint neki kezdtem. Ugye végre sikerül legyűrni magam? Mindjárt megyek is tornázni. Remélem a napi összefoglalóban csak jó hírrel jövök :)

Ennyit a kitartásról

Azt kell mondjam, megint két nap alatt megbuktam. Hihetetlen. Valahogy mindig becsúszott valami. Ennek most iszom is a levét, előjöttek az ekcémás hólyagjaim a kezemen. Mint azt az utóbbi időőben megfigyeltem, ha sok cukros vackot eszek, akkor kijönnek. És viszketnek, repednek. Nagyon tud fájni, és csípi minden.
Természetesen a mai nap is borzalmasra sikeredett. Egy kerti buliban voltunk, ahol minden nem nekem valót ettem. Az ott készült képeket látva elborzadtam, hogy hogy nézek ki. Azt hiszem, fotóznom kell és kitenni, mert a tükörnek továbbra sem hiszek. Ott még mindig vékonyabb vagyok. Ez tarthatatlan. Mi a fenét kezdjek magammal, hogy végre betartsam a diétát????

A maradék sós sütit bedobtam a fagyasztóba, hogy a közelemben se legyen. Az édes apró sütit szerintem beköldöm a párom munkahelyére, nehogy elcsábuljak.
Talán holnap reggel újult erővel tudok belecsapni a lecsóba. Úgyis aktuális, már elég érettek hozzá a paradicsomok.

Az első komoly nap

Erősnek tűnő elhatározással indultam neki az első napnak. Reggelinél nagyon elszánt voltam, és falatoztam Limara receptje alapján sütött graham és teljes kiőrlésű lisztet tartalmazó kenyeret. Rá 3 kis szelet sajtos párizsi került, és 1 paradicsomot ettem hozzá. Ha nagyon precíz szeretnék lenni, akkor a kenyeret le kellett volna mérnem, hogy az előírt Ch-t megegyem. A sajtos párizsi sem tökéletes választás, de más most nem volt itthon a hosszú hétvége után. Vegyes érzéseim vannak, mert most nem tudnék ebből többet megenni, de azt sem mondanám, hogy jól laktam. Azt hiszem, egy kis Fornetti simán le tudna csúszni. Még szerencse, hogy véletlenül sincs a közelemben.

11 óra: kezdek szédelegni, lehet előbb kellett volna enni valamit. Tízóraira barackot ettem. Ezzel jól nem lehet lakni. Pláne, hogy ilyenkor 10g lassan és 10g gyorsan felszívódó szénhidrátot kellene ennem. Ez csak gyorsan felszívódó. Természetesen semmi lassú nincs itthon. A Korpovit keksz jó lenne, de az ízének a gondolatától is a hányinger tud kerülgetni. Keresnem kell egy zabkeksz receptet. Nyírfacukor van itthon, szóval megsütni nem lenne olyan nagy gáz.  Éhes vagyok. De a cukros mogyorókrémnek ellenállok. Mindjárt úgyis ebédelhetek.

13:15 : Nagy adag fűszeres hús vegyes salátával a tányéromon. Rá egy kis öntet, aztán mehet is. Ebben is van hiba: nincs értelmes szénhidrát az ebédben, mikor 50g-ot kellene megennem, és az öntet majonézes ketchupos, természetesen cukros változat. Egész jól elteltem, de nem mondom, hogy jól is laktam. Gyanúsan a CH hiány.

Uzsonnára ismét egy nagy barack. Mondjuk ebben a nagy melegben semmi nem esik jól. Igazán jöhetne már valami kellemesebb hőmérséklet... Ezt a szaunát én nem bírom. A nagyon nagy mennyiségű izzadás alap. Amiben azért nagy szerepet játszik a pici túlsúlyom.

Vacsorára baconbe tekert virslit sütöttem sajttal. Egy kis szelet kenyeret és 1 paradicsomot ettem hozzá. Továbbra is nagyon melegem van. Hogy fogok tudni éjjel aludni???

Azért büszke vagyok magamra, végig csináltam az első napot édesség nélkül. Ezt szeretném holnap is leírni: Nem ettem cukros édességet.

Azt hiszem hív az ágy, alvás!

A kezdetek

Utálom magam. Utálom magam azért, ahogy kinézek, azért, hogy nem tudom betartani a diétát. Utálom azt a számot, amit a mérleg mutat, és ezért még inkább az édességekbe menekülök. Utálom magam, hogy nem tudok ezen változtatni. Bár most teszek erre egy újabb kísérletet.

Ha az ember súlya nagyon picivel marad alatta a 3 számjegyűnek, akkor nagyon meg lehet döbbenni. Pláne, ha ezt néhány fotón is megerősítve látom. Anyám, ezt látják belőlem mások??? És miért is ez a nagy megdöbbenés? Mert az önképem nem igazodott a jelenlegi testemhez. Én a tükörben még mindig a vékonyabb énemet látom, és csodálkozom, hogy nem jönnek fel a ruháim. Nem értem miért, hiszen a tükörben látom, hogy nem vagyok már olyan vékony, de olyan dagadt sem, mint a ruhák azt sugallják! Pedig sajnos de.
Mint minden ember, én sem szeretek szembesülni a problémáimmal, pláne a gyengeségemmel. Mert ez az. Nem tudok ellent mondani az egészségtelen édességeknek, még akkor sem, ha tudom, hogy ezzel hosszú távon tönkre teszem magam. Hiszen az inzulinrezisztencia után pillanatok alatt lehetek cukorbeteg, ha nem vigyázok. És most ki kell jelenteni, hogy nem vigyázok. Tudatilag ez borzasztó, de talán most sokadik nekifutásra sikerül. Az első 2 hét a durva, aztán egyszerűbb lesz a helyzet. Vagy legalábbis nagyon remélem. A reggelim a diétának megfelelő volt. A többiről a nap végén beszámolok.