Azt kell mondjam, megint két nap alatt megbuktam. Hihetetlen. Valahogy mindig becsúszott valami. Ennek most iszom is a levét, előjöttek az ekcémás hólyagjaim a kezemen. Mint azt az utóbbi időőben megfigyeltem, ha sok cukros vackot eszek, akkor kijönnek. És viszketnek, repednek. Nagyon tud fájni, és csípi minden.
Természetesen a mai nap is borzalmasra sikeredett. Egy kerti buliban voltunk, ahol minden nem nekem valót ettem. Az ott készült képeket látva elborzadtam, hogy hogy nézek ki. Azt hiszem, fotóznom kell és kitenni, mert a tükörnek továbbra sem hiszek. Ott még mindig vékonyabb vagyok. Ez tarthatatlan. Mi a fenét kezdjek magammal, hogy végre betartsam a diétát????
A maradék sós sütit bedobtam a fagyasztóba, hogy a közelemben se legyen. Az édes apró sütit szerintem beköldöm a párom munkahelyére, nehogy elcsábuljak.
Talán holnap reggel újult erővel tudok belecsapni a lecsóba. Úgyis aktuális, már elég érettek hozzá a paradicsomok.
2012. augusztus 25., szombat
2012. augusztus 21., kedd
Az első komoly nap
Erősnek tűnő elhatározással indultam neki az első napnak. Reggelinél nagyon elszánt voltam, és falatoztam Limara receptje alapján sütött graham és teljes kiőrlésű lisztet tartalmazó kenyeret. Rá 3 kis szelet sajtos párizsi került, és 1 paradicsomot ettem hozzá. Ha nagyon precíz szeretnék lenni, akkor a kenyeret le kellett volna mérnem, hogy az előírt Ch-t megegyem. A sajtos párizsi sem tökéletes választás, de más most nem volt itthon a hosszú hétvége után. Vegyes érzéseim vannak, mert most nem tudnék ebből többet megenni, de azt sem mondanám, hogy jól laktam. Azt hiszem, egy kis Fornetti simán le tudna csúszni. Még szerencse, hogy véletlenül sincs a közelemben.
11 óra: kezdek szédelegni, lehet előbb kellett volna enni valamit. Tízóraira barackot ettem. Ezzel jól nem lehet lakni. Pláne, hogy ilyenkor 10g lassan és 10g gyorsan felszívódó szénhidrátot kellene ennem. Ez csak gyorsan felszívódó. Természetesen semmi lassú nincs itthon. A Korpovit keksz jó lenne, de az ízének a gondolatától is a hányinger tud kerülgetni. Keresnem kell egy zabkeksz receptet. Nyírfacukor van itthon, szóval megsütni nem lenne olyan nagy gáz. Éhes vagyok. De a cukros mogyorókrémnek ellenállok. Mindjárt úgyis ebédelhetek.
13:15 : Nagy adag fűszeres hús vegyes salátával a tányéromon. Rá egy kis öntet, aztán mehet is. Ebben is van hiba: nincs értelmes szénhidrát az ebédben, mikor 50g-ot kellene megennem, és az öntet majonézes ketchupos, természetesen cukros változat. Egész jól elteltem, de nem mondom, hogy jól is laktam. Gyanúsan a CH hiány.
Uzsonnára ismét egy nagy barack. Mondjuk ebben a nagy melegben semmi nem esik jól. Igazán jöhetne már valami kellemesebb hőmérséklet... Ezt a szaunát én nem bírom. A nagyon nagy mennyiségű izzadás alap. Amiben azért nagy szerepet játszik a pici túlsúlyom.
Vacsorára baconbe tekert virslit sütöttem sajttal. Egy kis szelet kenyeret és 1 paradicsomot ettem hozzá. Továbbra is nagyon melegem van. Hogy fogok tudni éjjel aludni???
Azért büszke vagyok magamra, végig csináltam az első napot édesség nélkül. Ezt szeretném holnap is leírni: Nem ettem cukros édességet.
Azt hiszem hív az ágy, alvás!
11 óra: kezdek szédelegni, lehet előbb kellett volna enni valamit. Tízóraira barackot ettem. Ezzel jól nem lehet lakni. Pláne, hogy ilyenkor 10g lassan és 10g gyorsan felszívódó szénhidrátot kellene ennem. Ez csak gyorsan felszívódó. Természetesen semmi lassú nincs itthon. A Korpovit keksz jó lenne, de az ízének a gondolatától is a hányinger tud kerülgetni. Keresnem kell egy zabkeksz receptet. Nyírfacukor van itthon, szóval megsütni nem lenne olyan nagy gáz. Éhes vagyok. De a cukros mogyorókrémnek ellenállok. Mindjárt úgyis ebédelhetek.
13:15 : Nagy adag fűszeres hús vegyes salátával a tányéromon. Rá egy kis öntet, aztán mehet is. Ebben is van hiba: nincs értelmes szénhidrát az ebédben, mikor 50g-ot kellene megennem, és az öntet majonézes ketchupos, természetesen cukros változat. Egész jól elteltem, de nem mondom, hogy jól is laktam. Gyanúsan a CH hiány.
Uzsonnára ismét egy nagy barack. Mondjuk ebben a nagy melegben semmi nem esik jól. Igazán jöhetne már valami kellemesebb hőmérséklet... Ezt a szaunát én nem bírom. A nagyon nagy mennyiségű izzadás alap. Amiben azért nagy szerepet játszik a pici túlsúlyom.
Vacsorára baconbe tekert virslit sütöttem sajttal. Egy kis szelet kenyeret és 1 paradicsomot ettem hozzá. Továbbra is nagyon melegem van. Hogy fogok tudni éjjel aludni???
Azért büszke vagyok magamra, végig csináltam az első napot édesség nélkül. Ezt szeretném holnap is leírni: Nem ettem cukros édességet.
Azt hiszem hív az ágy, alvás!
A kezdetek
Utálom magam. Utálom magam azért, ahogy kinézek, azért, hogy nem tudom betartani a diétát. Utálom azt a számot, amit a mérleg mutat, és ezért még inkább az édességekbe menekülök. Utálom magam, hogy nem tudok ezen változtatni. Bár most teszek erre egy újabb kísérletet.
Ha az ember súlya nagyon picivel marad alatta a 3 számjegyűnek, akkor nagyon meg lehet döbbenni. Pláne, ha ezt néhány fotón is megerősítve látom. Anyám, ezt látják belőlem mások??? És miért is ez a nagy megdöbbenés? Mert az önképem nem igazodott a jelenlegi testemhez. Én a tükörben még mindig a vékonyabb énemet látom, és csodálkozom, hogy nem jönnek fel a ruháim. Nem értem miért, hiszen a tükörben látom, hogy nem vagyok már olyan vékony, de olyan dagadt sem, mint a ruhák azt sugallják! Pedig sajnos de.
Mint minden ember, én sem szeretek szembesülni a problémáimmal, pláne a gyengeségemmel. Mert ez az. Nem tudok ellent mondani az egészségtelen édességeknek, még akkor sem, ha tudom, hogy ezzel hosszú távon tönkre teszem magam. Hiszen az inzulinrezisztencia után pillanatok alatt lehetek cukorbeteg, ha nem vigyázok. És most ki kell jelenteni, hogy nem vigyázok. Tudatilag ez borzasztó, de talán most sokadik nekifutásra sikerül. Az első 2 hét a durva, aztán egyszerűbb lesz a helyzet. Vagy legalábbis nagyon remélem. A reggelim a diétának megfelelő volt. A többiről a nap végén beszámolok.
Ha az ember súlya nagyon picivel marad alatta a 3 számjegyűnek, akkor nagyon meg lehet döbbenni. Pláne, ha ezt néhány fotón is megerősítve látom. Anyám, ezt látják belőlem mások??? És miért is ez a nagy megdöbbenés? Mert az önképem nem igazodott a jelenlegi testemhez. Én a tükörben még mindig a vékonyabb énemet látom, és csodálkozom, hogy nem jönnek fel a ruháim. Nem értem miért, hiszen a tükörben látom, hogy nem vagyok már olyan vékony, de olyan dagadt sem, mint a ruhák azt sugallják! Pedig sajnos de.
Mint minden ember, én sem szeretek szembesülni a problémáimmal, pláne a gyengeségemmel. Mert ez az. Nem tudok ellent mondani az egészségtelen édességeknek, még akkor sem, ha tudom, hogy ezzel hosszú távon tönkre teszem magam. Hiszen az inzulinrezisztencia után pillanatok alatt lehetek cukorbeteg, ha nem vigyázok. És most ki kell jelenteni, hogy nem vigyázok. Tudatilag ez borzasztó, de talán most sokadik nekifutásra sikerül. Az első 2 hét a durva, aztán egyszerűbb lesz a helyzet. Vagy legalábbis nagyon remélem. A reggelim a diétának megfelelő volt. A többiről a nap végén beszámolok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)